Broadway - Hungary

Mindent a Broadway világáról

2018. 10. 07.
Wicked: Casey Cott és Jackie Burns csodás egyvelege

Azért elképesztő, hogy már május óta nyitva van az oldal, de még egy bejegyzést sem közöltem a Wicked musical kapcsán. Holott ez kb. akkora siker a musicalvilágban, mint a filmek terén például a Titanic. Na meg a blogomon én is állandóan hangoztatom, mennyire szőrszálhasogató tudok lenni a szereposztásokat tekintve, mivel már kb. mindenkivel láttam az előadást! Igen, rohadt sok felvételem van szerencsére, vagy ha más nem, akkor részletek, és eléggé megvan a véleményem arról, kik jók és kik kevésbé jók az egyes szerepekben. Ez a darab egy valódi csoda! Lehetetlen nem imádni. Az Óz, a nagy varázsló előzménytörténete, ami azt meséli el, hogyan lett a kedves zöld színű Elphaba-ból a gonosz, nyugati boszorkány. Na, de térjünk rá a videó lényegére, ami még júliusban került fel a netre. Az Out Of Oz videósorozat már több mint 2 éve kezdetét vette. Hogy ez mit takar pontosan? Broadway-művészek adtak elő dalokat az előadásból más köntösbe bújtatva. Vagy hangszerelését tekintve változtattak, vagy a szerepek cserélődtek fel, de ezekben a videókban valami mindig változott az eredetihez képest (kivéve, amikor az eredeti Elphaba és Glinda, vagyis Idina Menzel és Kristin Chenoweth ríkattak meg minket a barátságról szóló duettel, amit akkor már évek óta nem adtak elő közösen). Na, tehát… ezúttal a fantasztikus Jackie Burns, aki az évek alatt többször is eljátszotta már Elphaba-t, és a Riverdale sorozatból ismert hatalmas tehetség, Casey Cott énekeltek el egy mashup-ot. A hangszerelés is letisztult, egyetlen gitár kísérte őket végig. Fiyero bemutatkozódalát, a Dancing Through Life-ot, illetve Elphaba első szólódalát, a The Wizard and I-t adták elő. Méghozzá lenyűgözően!

 

 

2018. 10. 07.
Katharine McPhee és Megan Hilty ismét szőke parókában?

Nos, ez egyelőre nem biztos infó, de a remény hal meg utoljára. Azok, akik nézték a csodálatos Smash (Kasszasiker) című sorozatot, tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy kicsoda Katharine McPhee és Megan Hilty. Akik pedig nem nézték a szériát… nos, sürgősen kezdjenek bele, mert konkrétan a Broadway világa köré épül, és nem is egy Broadway-művész tűnik fel benne! Megan már évek óta művel csodát a színpadon különböző mesés előadásokban, míg Katharine Broadway-debütálására idén áprilisban került sor a Waitress musicalben. Nos, a Smash sorozatban a karaktereik neve Karen és Ivy volt, és mindkét nő a Marilyn Monroe életéről szóló musical főszerepéért versengett. Az ő rivalizálásukról szól a széria, ami aztán átfordult barátságba és egymás iránti tiszteletbe. A való életben pedig nagyon is jó a lányok kapcsolata. A sorozat alkotójának, Craig Zadan-nak pedig nem titkolt szándéka volt a Bombshell-t (a sorozat fiktív előadását) valóban átültetni a Broadwayre. Még 2015 nyarán tartottak is egy jótékonysági koncertet, melyen az előadás elkészült dalai csendültek fel. Idén júliusban Craig tweetelt egy érdekes üzenetet, ami sokakat elgondolkodtatott arról, hogy vajon tényleg megvalósulhat-e az évek óta várt Bombshell premier a Broadway-n:

 

Hiányoznak valakinek a Smash csillagai? Amikor végre elvisszük a Broadwayre a Bombshell-t, mint egy új Broadway-musicalt, remélhetőleg ők ketten is visszatérnek oda, ahova tartoznak. Legyetek türelemmel. Mi és a csapatunk dolgozunk ezen.

 

Ez mind szép és jó, és valóban isteni lenne, ha megvalósulna, azonban tragikus módon egy műtét közbeni komplikációk következtében Craig idén augusztusban életét vesztette. Igen, egy hónappal a Twitter-üzenet után. Nos, nem tudom, így lehet-e még ebből valami. Isteni lenne, de nem áltatom magam. Azért hoztam nektek egy videót a sorozatból, méghozzá a kedvenc duettemet ettől a két mega-tehetségtől. Akármikor hallgatom, kiráz a hideg! Máris kezdjetek neki a sorozatnak, mert valóban zseniális, tuti be fog szippantani! A jövőben biztos írok róla kritikát!

 

 

2018. 10. 03.
Bajos csajok nap a Late Night with Seth Meyers showban

A Mean Girls musical szereplőgárdája október 1-jén lépett fel Seth Meyers esti beszélgetős műsorában. Erika Henningsen, Kyle Selig, Jennifer Simard és az ensemble a Stupid With Love című dalt adták elő, amikor Cady és Aaron megismerkednek a matekórán. A talk showba való meghívásnak amúgy volt egy különleges oka is: a mai nap, vagyis október 3. hivatalosan is Bajos csajok napként van nyilvántartva. Ezzel a fellépéssel lényegében ennek is “tisztelgett” a csapat. Ugyebár a filmben van egy jelenet, amikor Cady elmeséli, hogy szép lassan egyre többet kommunikált Aaronnel, és egyik nap megkérdezte tőle, hogy hányadika van, ő meg közölte vele, hogy október 3. Nos, innen ered ez az egész. A fellépés szerintem remekül sikerült, Erika egyszerűen csodálatos! Boldog Mean Girls napot, emberek! Tessék megnézni a filmet, ha tehetitek, vagy ami még jobb ötlet: a musicalt! Nem bánjátok meg! Alig várom, hogy feltöltsem nektek és írjak róla részletes kritikát! Csak legyen rá végre időm!

 

2018. 09. 25.
Egy kis meglepetés a szeptember 7-i Anasztázia előadáson!

Nos, a címben máris lefektettem az alapokat. Egy meglepetésről van szó, amire szeptember 7-én került sor az aznap esti Anasztázia előadás végén. Az 1997-es mesében Liz Callaway csilingelő hangját hallhatjuk, és igencsak gyönyörűen prezentálta a dalokat Anasztáziaként, míg ugyebár a Broadway-n a csodatehetség, Christy Altomare alakítja az orosz nagyhercegnőt estéről estére már a premier óta. Bár nem ez volt az első alkalom, hogy a mese és a musical talán leghíresebb dalát, a Journey to the Past-et duettben előadták (már júniusban is sort kerítettek rá egy fellépésen), azonban eddig ez volt a legkülönlegesebb alkalom. Mégiscsak a tapsrend végén, a meghajlásokat követően lépett fel a Broadhurst Színház színpadára a kvázi “eredeti” Anasztázia. Nem is csodálom, hogy a libabőrt okozó, megható duettet követően állótaps és üdvrivalgás következett a közönség részéről. Micsoda élmény lehetett ez élőben! Christy-n is annyira látszik a meghatódottság. Imádom a törékeny, érzékeny, szép kis lelkét! <3 Hozzátenném, néhány nappal ezelőtt kaptuk a hírt, hogy stúdióban is felénekelték ennek a dalnak a duettváltozatát, ami szeptember 28-án fog megjelenni! Éljen, már alig várom!

 

 

2018. 09. 22.
Jeremy Jordan visszatér a Broadwayre!

 

Már kb. 2 hete ki akartam tenni ezt a csodás hírt, ami azóta beragyogja a napjaim, hogy értesültem róla, azonban egyszerűen nem értem rá. Most azonban végre szabadságon vagyok, szóval picit jobban ráérek. Azonnal kipécéztem magamnak ezt a Broadway.com-os interjút, ami a Broadwayre 4 év kihagyás után visszatérő Jeremy Jordannel készült. Rólam köztudott – tényleg folyton hangoztatom -, hogy akármennyire is imádom a Broadwayen játszó művészek zömét, az urak között számomra a legek legje már 2013 óta Jeremy. A Finding Neverland musicalben játszott utoljára 2014-ben, azóta többek között a The Last 5 Years című musicalfilmben szerepelt Anna Kendrick mellett, na meg három évadon át az egyik főszereplője volt a Supergirl sorozatnak. Még nyáron kaptuk a hírt, miszerint a negyedik évadra már csak visszatérő szereplő lesz. Rögtön éreztem, hogy valami van a háttérben, és bíztam benne, hogy a színpad vonzotta vissza. Nos, lottóznom kéne. Az American Son című prózai előadásban tér vissza a Broadwayre, aminek november 4-én lesz a hivatalos premierje a Booth Színházban, ám az előzetesek már elkezdődnek október 6-án. A darab egy floridai rendőrállomáson fog játszódni az éjszaka közepén, ahova betoppan egy anya, aki a tizenéves eltűnt fiát keresi. Hamarosan megjelenik a férje, az este eseményei pedig irányíthatatlanná válnak. Hoztam egy egyelőre három képből álló fotósorozatot is Jeremyről, ami gondolom, az interjúhoz készült vele. A fenti képre kattintva csekkolhatjátok őket, most pedig következzen az interjú, a poszt végén pedig egy videó a fotózásról, illetve a lefordított riportból lettek bevágva részletek.

 

Miért az American Son-t választottad a Broadwayre való visszatérésednek?

Jeremy Jordan: Már jó ideje eltávolodtam a színháztól, főleg a televíziózás miatt. Épp most léptem ki a sorozatomból, a Supergirl-ből, és jöttem vissza New Yorkba. Pár héttel azután, hogy visszajöttem, kaptam egy hívást erről az előadásról. Elolvastam a szövegkönyvet, és egyszerűen sorsdöntőnek éreztem. Olyasmit kerestem, ami fontosabbnak tűnt, valamit, amiben elmélyedhetek, és ami egy kicsit nagyobb kihívást jelent. Amikor elolvastam, azonnal beleszerettem. Ez volt az egyik olyan pillanat, amikor azt érzi az ember, “olyasmit olvasok, ami nagyon fontos és nagy hatást fog gyakorolni.” Rögvest elfogott ez az érzés, és így tudtam, hogy ez kell. A tény, hogy ez egy prózai darab, igazán izgalmas volt. Amikor kikerültem a főiskoláról, az első szerepem egy prózában volt, és azóta nem is játszottam ebben a műfajban. A Broadwayre prózával visszatérni tökéletes számomra.

Szándékosan vártál, hogy prózát játszhass a Broadway-n?

Jeremy Jordan: Nem vártam szándékosan semmire. Azt tudtam, hogy a lehető leggyorsabban vissza szeretnék menni a színpadra. Azt hiszem, igazából mindig akartam prózát játszani a Broadway-n. De tudod, ez furcsa: Belekerülsz ebbe a kis buborékba, és néha nehéz onnan kitörni. Négy évvel ezelőtt mentem Los Angelesbe azzal az ötlettel, hogy keressek egy nem musicales projektet a pilotok meghallgatásain. Szeretek énekelni, de tényleg úgy éreztem, a másik oldalra kell kerülnöm és bizonyítani magamnak. Egy kicsit téged igazol az, ha kitörsz a musicales buborékból.

Milyen érzés a képernyőről színpadra váltani?

Jeremy Jordan: Tízszer izgalmasabb a színpadon csinálni dolgokat, mint a képernyőn. Ott ülsz és az egész történetet elmeséled az elejétől a végéig. Van hatalmad a tartalom felett, mert te szállítod le a terméket. A képernyőn ülsz ott, hozzáadsz valamicskét a dologhoz, ami aztán milliónyi kézen fut át, te meg reménykedsz, hogy a megfelelő felvételeket választják. Színészként úgy gondolom, rendkívül örömteli a közönség reakciója, illetve ez az adok-kapok helyzet köztünk. Azért van egy ijesztő eleme: bármi megtörténhet, bármi rosszul sikerülhet. Van egy furcsa improvizatív vonulata ennek, amibe szerintem a színészek tényleg alaposan bele tudnak süppedni [a színpadon].

Amikor bejelentetted, hogy a karaktered, Winn, már nem lesz többé állandó szereplő a Supergirlben, említetted, hogy a megérzésedre kellett hallgatnod. Mit súgott a megérzésed?

Jeremy Jordan: Két és fél évvel ezelőtt beszéltem a terapeutámmal, és szóba került egy 5 éves terv. Elérkeztem a két éves periódushoz, és azt gondoltam, “Mihez akarok kezdeni két éven belül?”. Ez pedig nem egy sorozat volt. Rögtön érzékeltem a korlátozó minőségét a hálózati televíziózásnak, ahol nem tudsz sok kreatív dolgot belepakolni. Nem hiszem, hogy felfogtam, milyen mértékben táplál engem a színház és az alkotás kreatív természete. A valódi együttműködés eszméje, és hogy tényleg megvan a hatalom és az utolsó szó, amit te a színpadról átadsz, na ez sokkal izgalmasabb és magával ragadóbb színészként és művészként. Amint megkötöttem a 2 éves szerződést, kötöttem magammal is egy megállapodást. Miközben a sorozatot forgattam, nem volt időm filmezni vagy színpadra állni, vagy lényegében bármit csinálni. Táplálnom kellett ezt a dolgot, ehhez pedig távoznom kellett a sorozatból.

Milyen volt a Newsies és a Supergirl részének lenni, hiszen mindkettőnek hatalmas a rajongótábora.

Jeremy Jordan: Nem igazán vettem észre a rajongói kultúrát egészen a Newsies-ig. Időbe telt, hogy megtanuljam, hogyan evickéljek benne, és még most is tanulom. Olyan sok rajongói írás van és üzenőfalas, fórumos csevegés. Meg kell tanulnod, mit zárj ki, mit ölelj magadhoz és mit hagyj meg ebből a rajongóknak. Nekik meglesznek a saját tapasztalataik, élményeik az előadásokkal egy sajátos módon, mert te bentről vagy ennek részese, de mindenki más kívülről nézi, és így teljesen mást él meg, mint te. Miután rájöttem, hogyan nézzem ezt ebből a szemszögből, sokkal világosabbá és szórakoztatóbbá vált számomra. Ami miatt igazán érdekel, hogy azokat a rajongótáborokat behozzam az American Son-hoz, azért van, mert nem gondolnám, hogy sokan közülük megnéznének ilyesmit. Legalábbis nem ösztönösen. Ha azért jönnek, mert látni akarják, mit csinálok legközelebb, az nagyszerű.

Mi miatt vagy a legizgatottabb az American Son üzenete kapcsán, hogy a közönség majd hazavigye magával?

Jeremy Jordan: Sok mindent elraktározhat majd ebből a közönség. Az egyik dolog, amit szeretek a darabban, hogy nem azt érzem, hogy igazán állást foglalna valaki mellett, hanem inkább egyike azon előadásoknak, amikben az emberek pontosan úgy kezelik a dolgaikat, ahogy a karaktereik tennék. Mindegyik karakternek nagyon eltérő nézőpontja van azzal kapcsolatban, hogy éppen mi történik. Szerintem minden karakter igazán meghallgatható. Amit pedig a leginkább szeretek benne, hogy amikor te nézőként beülsz egy prózára, ott csak ülnöd kell és figyelni arra, hogy mit mondanak. Tudod, közben nincs erről vita. Ott kell ülnöd és mindenkit meghallgatnod. Úgy gondolom, az előadás rátapint arra, hogy tényleg nem kommunikálunk valami jól, különösen akkor nem, ha a bőrszín, a gyerekek, illetve a rendőr-nem rendőr téma kerül előtérbe. Szerintem sokan állnak a saját és a meggyőződésük útjába. Az előadás arra kényszerít, hogy mindenki szemszögét meghallgasd, aztán vond le a saját következtetéseid.

Hogyan készülsz arra, hogy rendőrt alakíts?

Jeremy Jordan: Nagyon izgatott vagyok, hogy egy rendőrt játszhattok, főleg azért, mert délvidéki zsarut. Azt gondolom, vannak elképzelések, különösen a fiatal, fehér rendőrökről. Ez a pasas általánosságban véve nem egy prototípus, és nem az, akinek gondolnád. Ő egy picit az idétlen oldalt képviseli, és kevésbé az erős, vagány fickó mintapéldánya. Azt hiszem, neki határozott, előre kialakított elképzelései vannak a rasszról, és arról, hogyan kezelik a rendőröket. Ugyanakkor szerintem ő egy rendes srác: családos ember és szabálykövető. Nem hiszem, hogy bármilyen módon korrupt lenne, és őszintén bevallja a hibáit, ami miatt ebben a konkrét történetben még bajba kerülhet. Nehéz bárkit a helyére tenni, főleg amikor valaki gyerekével foglalkozol, és ezekkel a faji feszültségekkel küzdesz.

Hogyan képzeled el, mit fog reagálni a közönség a karakteredre?

Jeremy Jordan: Az a szuper a darabban a karakteremet tekintve, hogy sok oldalát meg fogják ismerni. Szerintem sok lehetőség lesz empátiát érezni az irányába, ugyanakkor éppen ennyi esély van arra is, hogy drukkolj a bukásáért. Érdekelne, hogy megtudjam mindenki egyéni érzéseit. Nagyon sok karakter terén fognak így érezni. Van egy olyan szereplő, aki sokkal empatikusabb a többieknél, de nincs kifejezetten egy hős. Mindenkinek megvannak a hibái, és mindenkinek megvan a jóvátevő képessége.