Broadway - Hungary

Mindent a Broadway világáról

2018. 09. 25.
Egy kis meglepetés a szeptember 7-i Anasztázia előadáson!

Nos, a címben máris lefektettem az alapokat. Egy meglepetésről van szó, amire szeptember 7-én került sor az aznap esti Anasztázia előadás végén. Az 1997-es mesében Liz Callaway csilingelő hangját hallhatjuk, és igencsak gyönyörűen prezentálta a dalokat Anasztáziaként, míg ugyebár a Broadway-n a csodatehetség, Christy Altomare alakítja az orosz nagyhercegnőt estéről estére már a premier óta. Bár nem ez volt az első alkalom, hogy a mese és a musical talán leghíresebb dalát, a Journey to the Past-et duettben előadták (már júniusban is sort kerítettek rá egy fellépésen), azonban eddig ez volt a legkülönlegesebb alkalom. Mégiscsak a tapsrend végén, a meghajlásokat követően lépett fel a Broadhurst Színház színpadára a kvázi “eredeti” Anasztázia. Nem is csodálom, hogy a libabőrt okozó, megható duettet követően állótaps és üdvrivalgás következett a közönség részéről. Micsoda élmény lehetett ez élőben! Christy-n is annyira látszik a meghatódottság. Imádom a törékeny, érzékeny, szép kis lelkét! <3 Hozzátenném, néhány nappal ezelőtt kaptuk a hírt, hogy stúdióban is felénekelték ennek a dalnak a duettváltozatát, ami szeptember 28-án fog megjelenni! Éljen, már alig várom!

 

 

2018. 09. 22.
Jeremy Jordan visszatér a Broadwayre!

 

Már kb. 2 hete ki akartam tenni ezt a csodás hírt, ami azóta beragyogja a napjaim, hogy értesültem róla, azonban egyszerűen nem értem rá. Most azonban végre szabadságon vagyok, szóval picit jobban ráérek. Azonnal kipécéztem magamnak ezt a Broadway.com-os interjút, ami a Broadwayre 4 év kihagyás után visszatérő Jeremy Jordannel készült. Rólam köztudott – tényleg folyton hangoztatom -, hogy akármennyire is imádom a Broadwayen játszó művészek zömét, az urak között számomra a legek legje már 2013 óta Jeremy. A Finding Neverland musicalben játszott utoljára 2014-ben, azóta többek között a The Last 5 Years című musicalfilmben szerepelt Anna Kendrick mellett, na meg három évadon át az egyik főszereplője volt a Supergirl sorozatnak. Még nyáron kaptuk a hírt, miszerint a negyedik évadra már csak visszatérő szereplő lesz. Rögtön éreztem, hogy valami van a háttérben, és bíztam benne, hogy a színpad vonzotta vissza. Nos, lottóznom kéne. Az American Son című prózai előadásban tér vissza a Broadwayre, aminek november 4-én lesz a hivatalos premierje a Booth Színházban, ám az előzetesek már elkezdődnek október 6-án. A darab egy floridai rendőrállomáson fog játszódni az éjszaka közepén, ahova betoppan egy anya, aki a tizenéves eltűnt fiát keresi. Hamarosan megjelenik a férje, az este eseményei pedig irányíthatatlanná válnak. Hoztam egy egyelőre három képből álló fotósorozatot is Jeremyről, ami gondolom, az interjúhoz készült vele. A fenti képre kattintva csekkolhatjátok őket, most pedig következzen az interjú, a poszt végén pedig egy videó a fotózásról, illetve a lefordított riportból lettek bevágva részletek.

 

Miért az American Son-t választottad a Broadwayre való visszatérésednek?

Jeremy Jordan: Már jó ideje eltávolodtam a színháztól, főleg a televíziózás miatt. Épp most léptem ki a sorozatomból, a Supergirl-ből, és jöttem vissza New Yorkba. Pár héttel azután, hogy visszajöttem, kaptam egy hívást erről az előadásról. Elolvastam a szövegkönyvet, és egyszerűen sorsdöntőnek éreztem. Olyasmit kerestem, ami fontosabbnak tűnt, valamit, amiben elmélyedhetek, és ami egy kicsit nagyobb kihívást jelent. Amikor elolvastam, azonnal beleszerettem. Ez volt az egyik olyan pillanat, amikor azt érzi az ember, “olyasmit olvasok, ami nagyon fontos és nagy hatást fog gyakorolni.” Rögvest elfogott ez az érzés, és így tudtam, hogy ez kell. A tény, hogy ez egy prózai darab, igazán izgalmas volt. Amikor kikerültem a főiskoláról, az első szerepem egy prózában volt, és azóta nem is játszottam ebben a műfajban. A Broadwayre prózával visszatérni tökéletes számomra.

Szándékosan vártál, hogy prózát játszhass a Broadway-n?

Jeremy Jordan: Nem vártam szándékosan semmire. Azt tudtam, hogy a lehető leggyorsabban vissza szeretnék menni a színpadra. Azt hiszem, igazából mindig akartam prózát játszani a Broadway-n. De tudod, ez furcsa: Belekerülsz ebbe a kis buborékba, és néha nehéz onnan kitörni. Négy évvel ezelőtt mentem Los Angelesbe azzal az ötlettel, hogy keressek egy nem musicales projektet a pilotok meghallgatásain. Szeretek énekelni, de tényleg úgy éreztem, a másik oldalra kell kerülnöm és bizonyítani magamnak. Egy kicsit téged igazol az, ha kitörsz a musicales buborékból.

Milyen érzés a képernyőről színpadra váltani?

Jeremy Jordan: Tízszer izgalmasabb a színpadon csinálni dolgokat, mint a képernyőn. Ott ülsz és az egész történetet elmeséled az elejétől a végéig. Van hatalmad a tartalom felett, mert te szállítod le a terméket. A képernyőn ülsz ott, hozzáadsz valamicskét a dologhoz, ami aztán milliónyi kézen fut át, te meg reménykedsz, hogy a megfelelő felvételeket választják. Színészként úgy gondolom, rendkívül örömteli a közönség reakciója, illetve ez az adok-kapok helyzet köztünk. Azért van egy ijesztő eleme: bármi megtörténhet, bármi rosszul sikerülhet. Van egy furcsa improvizatív vonulata ennek, amibe szerintem a színészek tényleg alaposan bele tudnak süppedni [a színpadon].

Amikor bejelentetted, hogy a karaktered, Winn, már nem lesz többé állandó szereplő a Supergirlben, említetted, hogy a megérzésedre kellett hallgatnod. Mit súgott a megérzésed?

Jeremy Jordan: Két és fél évvel ezelőtt beszéltem a terapeutámmal, és szóba került egy 5 éves terv. Elérkeztem a két éves periódushoz, és azt gondoltam, “Mihez akarok kezdeni két éven belül?”. Ez pedig nem egy sorozat volt. Rögtön érzékeltem a korlátozó minőségét a hálózati televíziózásnak, ahol nem tudsz sok kreatív dolgot belepakolni. Nem hiszem, hogy felfogtam, milyen mértékben táplál engem a színház és az alkotás kreatív természete. A valódi együttműködés eszméje, és hogy tényleg megvan a hatalom és az utolsó szó, amit te a színpadról átadsz, na ez sokkal izgalmasabb és magával ragadóbb színészként és művészként. Amint megkötöttem a 2 éves szerződést, kötöttem magammal is egy megállapodást. Miközben a sorozatot forgattam, nem volt időm filmezni vagy színpadra állni, vagy lényegében bármit csinálni. Táplálnom kellett ezt a dolgot, ehhez pedig távoznom kellett a sorozatból.

Milyen volt a Newsies és a Supergirl részének lenni, hiszen mindkettőnek hatalmas a rajongótábora.

Jeremy Jordan: Nem igazán vettem észre a rajongói kultúrát egészen a Newsies-ig. Időbe telt, hogy megtanuljam, hogyan evickéljek benne, és még most is tanulom. Olyan sok rajongói írás van és üzenőfalas, fórumos csevegés. Meg kell tanulnod, mit zárj ki, mit ölelj magadhoz és mit hagyj meg ebből a rajongóknak. Nekik meglesznek a saját tapasztalataik, élményeik az előadásokkal egy sajátos módon, mert te bentről vagy ennek részese, de mindenki más kívülről nézi, és így teljesen mást él meg, mint te. Miután rájöttem, hogyan nézzem ezt ebből a szemszögből, sokkal világosabbá és szórakoztatóbbá vált számomra. Ami miatt igazán érdekel, hogy azokat a rajongótáborokat behozzam az American Son-hoz, azért van, mert nem gondolnám, hogy sokan közülük megnéznének ilyesmit. Legalábbis nem ösztönösen. Ha azért jönnek, mert látni akarják, mit csinálok legközelebb, az nagyszerű.

Mi miatt vagy a legizgatottabb az American Son üzenete kapcsán, hogy a közönség majd hazavigye magával?

Jeremy Jordan: Sok mindent elraktározhat majd ebből a közönség. Az egyik dolog, amit szeretek a darabban, hogy nem azt érzem, hogy igazán állást foglalna valaki mellett, hanem inkább egyike azon előadásoknak, amikben az emberek pontosan úgy kezelik a dolgaikat, ahogy a karaktereik tennék. Mindegyik karakternek nagyon eltérő nézőpontja van azzal kapcsolatban, hogy éppen mi történik. Szerintem minden karakter igazán meghallgatható. Amit pedig a leginkább szeretek benne, hogy amikor te nézőként beülsz egy prózára, ott csak ülnöd kell és figyelni arra, hogy mit mondanak. Tudod, közben nincs erről vita. Ott kell ülnöd és mindenkit meghallgatnod. Úgy gondolom, az előadás rátapint arra, hogy tényleg nem kommunikálunk valami jól, különösen akkor nem, ha a bőrszín, a gyerekek, illetve a rendőr-nem rendőr téma kerül előtérbe. Szerintem sokan állnak a saját és a meggyőződésük útjába. Az előadás arra kényszerít, hogy mindenki szemszögét meghallgasd, aztán vond le a saját következtetéseid.

Hogyan készülsz arra, hogy rendőrt alakíts?

Jeremy Jordan: Nagyon izgatott vagyok, hogy egy rendőrt játszhattok, főleg azért, mert délvidéki zsarut. Azt gondolom, vannak elképzelések, különösen a fiatal, fehér rendőrökről. Ez a pasas általánosságban véve nem egy prototípus, és nem az, akinek gondolnád. Ő egy picit az idétlen oldalt képviseli, és kevésbé az erős, vagány fickó mintapéldánya. Azt hiszem, neki határozott, előre kialakított elképzelései vannak a rasszról, és arról, hogyan kezelik a rendőröket. Ugyanakkor szerintem ő egy rendes srác: családos ember és szabálykövető. Nem hiszem, hogy bármilyen módon korrupt lenne, és őszintén bevallja a hibáit, ami miatt ebben a konkrét történetben még bajba kerülhet. Nehéz bárkit a helyére tenni, főleg amikor valaki gyerekével foglalkozol, és ezekkel a faji feszültségekkel küzdesz.

Hogyan képzeled el, mit fog reagálni a közönség a karakteredre?

Jeremy Jordan: Az a szuper a darabban a karakteremet tekintve, hogy sok oldalát meg fogják ismerni. Szerintem sok lehetőség lesz empátiát érezni az irányába, ugyanakkor éppen ennyi esély van arra is, hogy drukkolj a bukásáért. Érdekelne, hogy megtudjam mindenki egyéni érzéseit. Nagyon sok karakter terén fognak így érezni. Van egy olyan szereplő, aki sokkal empatikusabb a többieknél, de nincs kifejezetten egy hős. Mindenkinek megvannak a hibái, és mindenkinek megvan a jóvátevő képessége.

 

 

2018. 09. 05.
Anastasia: Egy különleges és lehengerlő Medley

A bejegyzés végén lévő videót csak akkor nézzétek meg, ha kellőképp felkészültetek a csodára! Nem túlzok, ugyanis már jó pár napja az utamba került, de még mindig nem sikerült feldolgoznom, viszont úgy gondoltam, ideje, hogy ti is lássátok! Egy korábbi posztomban már bemutattam nektek a négy Anasztáziát, vagyis Christy Altomare-t annyira nem kellett, hiszen ő játssza a nagyhercegnőt már a Broadway bemutató óta, sőt a Pre-Broadway verzióban is ő volt látható 2016-ban. Most viszont ahogy azt írtam is, országos turnéra indul az előadás, amiben értelemszerűen Christy nem tud részt venni, hanem Lila Coogan alakítja majd a címszerepet. Illetve bemutatásra kerül Spanyolországban is és Németországban is az ősz folyamán. A madridi Anasztázia Jana Gómez lesz, Stuttgartban pedig Judith Caspari formálja meg a szerepet. A négy Anya összegyűlt, hogy előadjanak egy különleges Medley-t a két leghíresebb szólódalukból, az In My Dreams-ből és a Journey to the Past-ből. Semmiképp ne hagyjátok ki, de azért az állatokat majd kaparjátok fel a padlóról, a hidegrázás pedig garantált! <3

 

 

2018. 08. 30.
GMA: Frozen – Love Is An Open Door

A talk show-k a jelek szerint előszeretettel hívják meg a Jégvarázs szereplőit. Mondjuk ennek mi csak örülhetünk. Májusban már fellépett a csapat a Good Morning America-ban, most azonban ismét tiszteletüket tették, konkrétan augusztus 23-án. Patti Murin (Anna) és John Riddle (Hans) adták elő a Love Is An Open Door című dalt, ami egyike azon hét dalnak a musicalből, ami a meséből lett kvázi “kiemelve” a színházba. Azért reggel 9 előtt így énekelni nem semmi. Plusz még egy érdekességet elárulok: Patti ruhája kb. 4-5 kilogrammot nyom!!! És ő így énekel, miközben még fűzőt is visel, illetve többször is fejjel lefelé lóg, ahogy majd a videóban is láthatjátok. Plusz a színésznő azt is elmondta, hogy John ruhájába pedig több ponton is könnyen elakad a sarka, ergo minden ellenük szól, de ha engem kérdeztek, bravúrosan helytállnak mindketten! És ezt teszik heti 8 alkalommal a színházban! Elképesztő!

 

 

2018. 08. 30.
Rebel Genius: Az új musical!

Bár ez a hír már nem számít frissnek, hiszen a két videó, amit a poszt végén meg tudtok majd nézni, még július 10-én jelent meg, de úgy gondoltam, igenis van értelme megosztani veletek. A Rebel Genius musical Albert Einsteinről szól, pontosabban az élete korai szakaszáról. A szövegkönyvet, a zenét és a dalszöveget is a Peabody-díjas Matthew Puckett írta. Két dal szivárgott ki eddig, két Broadway-művész előadásában. A csodálatos Corey Cott értelemszerűen Einsteinként fakadt dalra, Hannah Elless pedig a tudós első felesége, Mileva Maric szemszögét mutatja be. Mindkét dal eszméletlen szerintem, bár már most jelzem, egyelőre nem valószínű, hogy eljut a Broadwayre, mindössze jövő télen a UCLA állami egyetemen akarják bemutatni, és egyszerűen azért énekeltették fel amolyan demo szinten neves művészekkel a dalokat, hogy ezzel is népszerűsítsék az előadást. Azért reméljük a legjobbakat, főleg, mert Corey-t bármikor bármiben örömmel megnézem! 😀 Ne hagyjátok ki a dalokat!