Broadway - Hungary

Mindent a Broadway világáról

2018. 11. 15.
Személyes: A kedvenc Alan Menken-musicalek

Az előző posztom kicsit megihletett. Oké, fizikai képtelenség teljes egészében összegeznem és átfogó képet adnom az összes musicalről, amit Alan Menken szerzett, és amiket imádok, mert akkor legszívesebben minden favoritomból közzétennék legalább 7-8 videót, és akkor a bejegyzés végére összegyűlne kb. 60 felvétel, ami időhiány miatt valószínűleg a kutyát sem érdekelné. Nos, ezért visszafogom magam, és minden nagy kedvenc musicalemből, aminek a zenéjét a fantasztikus Alan Menken szerezte, egy-egy, maximum kettő videót pakolok ki nektek. Mindezt olyan művészek előadásában, akiket nagyra tartok! Sőt előre szólok: a poszt vége rendhagyó lesz… Vágjunk is bele!

Suddenly Seymour (Little Shop of Horrors)

 

Akkor kezdjük rögtön azzal, ami ezt a bejegyzést inspirálta. A Rémségek kicsiny boltja musicalt 1982-ben kezdték el játszani Off-Broadway színpadon, és végül 2003-ban nőtte ki magát a Broadwayre. 2004 augusztusában került le a repertoárból, idén Londonban élesztették fel egy kis időre. A zenei világa szerintem maga a csoda, de tény, hogy a legerősebb zenei élményt (számomra legalábbis) ez a dal szolgáltatja. A pillanat, amikor Seymour és Audrey megvallják egymásnak az érzéseiket, és a férfi megígéri, hogy mostantól megvédi a lányt mindentől. Annyira szeretem azt az ívet, amit bejár ez a dal. Visszafogottan indul, hogy aztán a végére bombaként robbanjon az arcunkba. Egy 2016-os fellépés videóját választottam, amikor a roppant tehetséges Jacobs testvérek adták elő lehengerlően ezt a gyönyörű duettet. Hidegrázósan tökéletes!

 

 

 

A Change In Me (Beauty and the Beast)

 

A Szépség és a Szörnyeteget is Alannek köszönhetjük, mind a dalszöveget, mind pedig a zenéjét ő írta. A Broadway-n a csodálatos Susan Egan játszotta el elsőként Belle-t még az 1994-es premieren, ám ezt a dalt, amit most választottam, ő nem adta elő az előadásban. Ugyanis ez a meseszép szóló az 1998-ban Belle-ként debütált Toni Braxtonnak lett specifikusan megírva, csak annyira nagy sikert aratott, hogy végül benne is hagyták a musicalben. Nem csodálom, szerintem az egyik legerősebb pontja a darabnak. Emlékszem, láttam magyarul 2007-ben az Operettszínházban, és bár nem sok minden maradt meg, mert még kicsi voltam, és akkor voltam először abban a varázslatos színházban, de ez a szóló örök emlék marad. Vágó Bernadett (a mi Belle-ünk) azt hiszem, akkor vált egy csapásra a kedvencemmé. 12 évesen még nem igazán érthettem meg ennek a dalnak a lényegét, mégis megkönnyeztem, ahogy ott a székbe süppedve hallgattam ezt a csodát. Nos, ezért is esett erre a választásom. Ide most Kara Lindsay előadásában teszem ki, aki amúgy az egyik legnagyobb kedvencem a Newsies musical óta, sőt mint már tudjátok, hatalmas Wicked rajongó vagyok, és határozottan ő az egyik, ha nem a legnagyobb kedvenc Glindám. Na, de visszatérve a videóra. 2016-ban adta elő az egyik Broadway Princess Party-n. Imádom, annyira tehetséges. Az elején már azzal is megmutatja, mennyire bámulatos, hogy Toni Braxton-t imitálja, méghozzá meglepően jól. Hiszen azt amúgy hallhatjátok, hogy Kara saját hangja jóval más színben mozog, és még finoman fogalmaztam. Ő kvázi hajaz egy hercegnőre. Azonban Toni több tónussal mélyebb hangnemben énekelte ezt a számot. Ha valaha visszatérhetne ez a musical a Broadwayre (amit sajnos kétlek, mert a Disney valamiért nem adja vissza a játszási jogokat…), könyörgöm, hadd legyen ez a csodanő Belle!

 

 

 

Part of Your World (The Little Mermaid)

 

Alan 1989-ben szerezte A kis hableány meséhez a zenéket. Végül 2007-ben megkezdődtek a Pre-Broadway előadások, aztán 2008-ban bemutatták a Broadway-n is. 2009 augusztusában volt az utolsó show. Sierra Boggess (a nevével sűrűn játszanak úgy a rajongók, hogy Goddess, magyarul istennő…nem véletlenül) bújt Ariel bőrébe, és szerencsére a színésznő mind a mai napig sokszor ad elő dalokat a mesés musical-előadásból. A Part of Your World szerintem a leghíresebb szám a meséből, ergo a musicalből is ezt ismerik legtöbben. Ez a videó tavaly lett rögzítve egy fellépésen. Nos igen, mint látjátok, igenis vannak művészek, akik nem felejtik el, minek köszönhetik a hírnevüket. Imádom, hogy 10 év elteltével is ugyanolyan átéléssel képes Arielt megformálni, még ha csak egy-egy dal erejéig is.

 

 

 

Raise Your Voice (Sister Act)

 

Bár az Apáca show filmhez nem, de a 2009-es londoni musicalbemutatóhoz Alan szerezte a zenét. És pazar munkát végzett. Lényegében az összes dal katartikus zenei élményt garantál mindenkinek! Ehhez hozzájön a színművészek tehetsége! 2011-ben a Broadway-n is bemutatták végre, ahova egyenesen a londoni produkcióból hozták át a női főszerepben brillírozó Patina Miller-t. Ez a nő szerintem egy nem e világi csoda, és nem túlzok! A színészgárda 2011-es Tony-díjátadós fellépését hoztam el nektek, amivel egyszerűen lehetetlen betelni. Tudom, idén nálunk is bemutatta az előadást az Operettszínház, és már volt szerencsém részleteket látni belőle. Valóban fantasztikusak, DE!!! És igen, most talán népszerűtlen leszek kicsit. Bármennyire imádom a Deloris-t játszó Peller Annát, hiszen egy csupaszív, tehetséggel túltengett energiabomba, azonban akárhogy nézem, nem ér Patina nyomába. A Broadway-produkció felülmúlhatatlan számomra, ez már biztos! Ettől még tuti beülök a magyar előadásra is, de ezer százalék, hogy ezt a szintet nem fogják átugrani. Akármikor nézem meg a Broadway-előadást (szerencsére van videóanyag), kb. a könnyeim csordulnak ki a látottaktól. Már ezen a videón is képes vagyok pityeregni, annyira libabőrös hatást gyakorol rám. Semmiképp ne hagyjátok ki!

 

 

 

Once and For All/Seize the Day (Newsies)

 

Már Kara Lindsay-nél említettem a Newsies musicalt. A színművésznőt ugyanis ebben a musicalben láttam először. Számomra határozottan ez a darab az egyik legnagyobb etalon több szempontból is! Erről is Tony-díjátadós videót választottam még 2012-ből. Az eredeti szereplőgárda lépett fel egy medley-vel, amivel osztatlan sikert arattak. Istenem, Alan képtelen rossz zenét írni, szerintem még ha próbálná, sem sikerülne neki. Jeremy Jordan, Ben Fankhauser, Kara és az ensemble pedig erre csak rátesz néhány méretes lapáttal. Az 1992-es filmhez is Menken szerezte a zenét egyébként, csak a musicalhez még hozzáírt néhányat, na meg kicsit “felturbózták” zeneileg. Egyrészt musicalesebb hangzásvilágot kapott, na meg a fergeteges szereplőgárdához illő és méltó modulációkat tett bele a szerző. Bármikor nézem meg, lemegyek tőle hídba! <3

 

 

 

Friend Like Me (Aladdin)

 

Bizony, nem egy Disney-meséhez írt zenét Alan, és igen, az Aladdint is neki köszönhetjük, ami végül 2011-ben színpadon is bemutatkozott, és jó néhány új számot is kaptunk hozzá. 2014-ben a Broadway-n debütált, mégpedig lenyűgöző szereplőkkel. Adam Jacobs Aladdinja utánozhatatlan, Courtney Reed pedig végérvényesen a kedvenc Jázminommá avanzsált. James Monroe Iglehart-ra viszont kb. szavak sincsenek. Méltó utódja lett a sajnos már elhunyt Robin Williams-nek, aki a lámpás szellemének adta a hangját a mesében (nálunk Mikó István), és igen, Dzsini nekem kiskorom óta a kedvenc karakterem. Mondjuk őszintén, kinek nem? És emlékszem, úgy hallgattam James előadásában a kedvenc számomat, vagyis amit most is megosztok veletek, hogy az állam az első hangtól kezdve a padlón volt. Egyszerűen hibátlan a produkció.

 

 

 

Out There (The Hunchback of Notre Dame)

 

Láttátok az 1996-os mesét? Jól látjátok, abban is Alan Menken dalai csendülnek fel. Esküszöm, már annyi mindent láttam, amihez ő írta a zenét, hogy eskü, akármikor megismerem a zenei stílusvezetését. Páratlanul egyedi és magával ragadó! Bár mondom, nálam a tökéletesség eléréséhez elengedhetetlen, hogy olyan művészek adják elő a varázslatos dalokat, akik képesek úgy prezentálni őket, ahogy Alan minden bizonnyal megálmodta. Michael Arden is egy ilyen személy! Ugyanis a Notre Dame-i toronyőr musicalben, amit 2014-ben mutattak be (jó néhány plusz dallal, amivel a szerző kibővítette), ez az őstehetség alakította Quasimodo-t. Sajnos San Diego-nál tovább nem jutottak az előadások, a Broadway nem kért belőle, számomra egyébként érthetetlen okoknál fogva. Pedig már tényleg csak egy lépés választotta el őket a Broadway-debütálástól. Mindegy, sajnos így alakult. Ám szerencsére két előadásról is maradt fent teljes videóanyag, tehát bármikor újraélhetem a csodát! <3 Az Operettszínház is bemutatta tavaly, sajnos már nem játsszák nálunk sem, én pedig nem láthattam élőben, amit nagyon bánok. Oké, valószínűleg itt is az a helyzet, ami az Apáca show esetében, hogy az eredeti gárda lekörözhetetlen, de akkor is érdekelt volna, mit hoztak össze kis országunk hatalmas tehetségei. Nos, akkor íme a videó, ami egy tavalyi fellépésen lett rögzítve. 1:40 környékén kezdődik maga a dal. Hihetetlen, milyen nagy hatással van az emberre még úgy is, hogy Michael végig egy helyben állva énekel. Képzelhetitek, mit produkált az előadásban, mikor teljesen benne volt a szerepben! Ami azt illeti, még csak elképzelnetek sem kell, mert nemsokára felteszem legalább az egyik videót az oldalra, méghozzá a kritikámmal ellátva. Addig is nézzétek meg ezt az eszméletlenül jó felvételt!

 

 

 

És akkor jöjjön a rendhagyó lezárása a posztnak. Azért rendhagyó, mert ez már nem kapcsolódik a Broadwayhez közvetlenül, mindössze a szívemnek kedves téma, és gondoltam, érdekesség gyanánt is megosztom veletek. Már azt egyértelművé tettem, hogy jó néhány Disney-mese dalát Alan szerezte, ám még van két olyan Disney-mesefilm, ami nem került fel (egyelőre) Broadway-színpadra, azonban úgy gondoltam, megéri megosztanom veletek az infót. És amennyire csak tudom, “Broadway-esítem” a linkeket. Rögtön itt van a Pocahontas című mese, amit a születésem évében, 1995-ben mutattak be. Ide kattintva megnézhettek egy 2016-os felvételt az egyik Broadway Princess Party-ról, amikor Arielle Jacobs adta elő a (talán) leghíresebb szólót, a Colors of the Wind-et. Ha mégis viszik a Broadwayre, muszáj, hogy ez a nő kapja a szerepet! Mintha a sors is azt szánná neki, hogy még ebben az életében eljátssza Pocahontas-t. Hiszen még így videón keresztül is megfagy bennem a vér, ahogy hallgatom! Egy igazi csoda! Aztán ott van az egyik örök és legnagyobb kedvencem, a Herkules. Állítólag tervben van a színpadra állítása, ami egy valóra vált álom lenne számomra. 1997-ben Roger Bart volt az énekhangja az ikonikus mesehősnek. A színművész azóta többször is elénekelte a Go The Distance című libabőrt okozó számot, többek között 2015-ben is. 1:50-nél indul a dal. És bocsi, kivételesen linkelek ebből még egy felvételt, amit 2016-ban kaptunk meg az első és sajnos eddigi egyetlen Broadway Prince Party-ról, ahol Nic Rouleau adta elő a szóban forgó dalt. És ezt látva fogalmazódott meg bennem, hogy basszus, muszáj neki ítélni a főszerepet, ha eljut a Broadwayre a musicalváltozat. Egyszerűen mióta ezt a videót megláttam, el sem tudom képzelni mással az előadást. Még annyi mindent említhetnék meg, hiszen ott van a 2007-es Bűbáj film is, vagy az Aranyhaj és a nagy gubanc mese, és még sorolhatnám. Azonban a poszt zárásaként a 2017-es Szépség és a Szörnyeteg filmből hozok egy részletet, amiben Emma Watson és Dan Stevens voltak a főszereplők. A már ismert dalok mellé kaptunk egy-két újat is, például az Evermore-t, amit a Szörnyeteg adott elő. Számomra ez a pillanat a film leglenyűgözőbb pontja, képtelen vagyok sírás nélkül megnézni. Dan is nagyon odatette magát, a zenei beteljesülés pedig értelemszerűen már azáltal garantált, hogy Menken írta a dalt! Egyébként a színész játszott már a Broadway-n, igaz, nem musicalben. Részemről akár már holnap is bejelentheti, hogy zenés darabban fog szerepelni, mert megállná a helyét. Köszönöm a figyelmet, remélem, tetszettek a videók! <3

 

 

2018. 11. 15.
Broadway Center Stage: Little Shop of Horrors próba

Washingtonban a Kennedy Centerben időről időre megrendezésre kerül a Broadway Center Stage…nos, nem is igazán tudom, milyen szót használjak. Produkció? Rendezvény? Fogalmam sincs. A lényeg az, hogy félig-meddig koncertszerűvé varázsolt musicaleket adnak elő néhány nap lefolyása alatt. Legutóbb október 24-től 28-ig láthatták a szerencsés nézők a Little Shop of Horrors, magyarul Rémségek kicsiny boltja előadást. A főszerepekben Megan Hilty, Josh Radnor és James Monroe Iglehart sziporkáztak, az ensemble pedig szintén lenyűgöző volt. Megan már évek óta énekelgetett dalokat fellépéseken a darabból, legfőképp a Suddenly Seymour duettet, ami a lent megnézhető próbavideóban elsőként csendül fel. Már évekkel ezelőtt azt gondoltam, ez a nő az egyik, ha nem a legjobb Audrey szerepére, mert a világon ő az egyik, aki a legjobban el tudja énekelni ezt a bámulatos számot. És végre néhány napig valóban megformálhatta a női főszerepet. Josh Radnor-t pedig az Így jártam anyátokkal sorozatból ismerhetitek a legtöbben, mint Ted Mosby-t, aki a gyerekeinek meséli el kilenc szezonon át, hogyan is találkozott az édesanyjukkal. Nos, azt viszont szerintem kevesen tudjátok, hogy a színész már 2002-ben Broadway-előadásban bizonyította, mekkora tehetség. Nos, most sem okozott csalódást, ez már ebből a felvételből is tökéletesen leszűrhető. Bárcsak az egész előadás felkerülne vagy egy még hosszabb videó a próbákról, de nem leszek telhetetlen. Örülök ennek is! Na meg ide kattintva egy különleges kicsivel több mint egy perces videót is megtekinthettek az egyik októberi előadás tapsrendjéről, amikor még a művészeket is meglepte a legendás zeneszerző, Alan Menken felbukkanása. Igen, a musical zenéjét ő szerezte még 1982-ben, és szerintem ő egyike azon zeneszerzőknek, akik sosem okoznak csalódást. Persze ehhez olyan művészekre is szükség van, akik méltóképp prezentálják a dalokat. Nos, ez ezúttal (is) sikerült! Nézzétek meg mindegyik felvételt, a tapsrendes amúgy nagyon aranyos, öröm látni a színészek reakcióit.

 

 

2018. 11. 15.
Mean Girls: I’d Rather Be Me videoklip

Október végén a Bajos csajok musical rajongóinak igazán kellemes meglepetésben volt részük. A musical egyik elképesztően jó dalához ugyanis videoklip készült! A Janis-t megformáló Barrett Wilbert Weed fantasztikus szólójához, az I’d Rather Be Me-hez rögzítettek zenei videóanyagot. Érdemes megnézni!

 

 

2018. 10. 30.
15 éves a Wicked: A Very Wicked Halloween

Nos, akkor meg is hoztam a nap talán legfontosabb bejegyzését, ami egyúttal az utolsó is a Wicked évfordulóját tekintve. Bár jó lett volna még egy kritikával is megörvendeztetni titeket, na meg elérhetővé tenni az egyik szereposztás teljes előadásának felvételét, de ahhoz kicsit több szabadidőre lenne szükségem, ami ma (sem) nagyon adatott meg. De legalább sikerült összehoznom nektek ezzel együtt 5 posztot ebben a témában. Azért ez nem semmi! Most pedig végre kicsit foglalkozom a tegnap adásba került A Very Wicked Halloween eseménnyel, aminek ugyebár az eredeti Elphaba és Glinda, vagyis Idina Menzel és Kristin Chenoweth voltak a mondhatni házigazdái még szeptemberben. Majd igyekszem megszerezni a teljes műsort, addig is feltöltöttem nektek a felcsendült dalokat. Összesen hétszer léptek fel az este folyamán. Rögtön elsőnek a jelenlegi szereplőgárda adta elő a One Short Day című számot az első felvonásból. Egyszerűen oda vagyok Jessica Vosk, Amanda Jane Cooper és a többiek teljesítményéért.

 

 

 

Ezután az előadás csodaszép szerelmes duettjével örvendeztetett meg mindenkit Adam Lambert és Ledisi. Nekem az As Long As You’re Mine az egyik örök kedvenc duettem, ha szerelmes dalokról van szó, és értelemszerűen nem is csalódtam a két vendégelőadó prezentálásában. Elképesztően színvonalas produkcióval lepték meg a szerencsés jelenlévő nézőket, illetve minket is, akik “csak” monitoron keresztül érezhetjük át, micsoda remek este is volt ez! Külön érdekesség, amit már korábbi posztomban is említettem, hogy bár voltak itt olyan vendégművészek, akiknek nem sok közük van amúgy a Wickedhez, de Adam bizony kivétel. Az American Idol előtt ugyanis két évben is eljátszotta Fiyero szerepét, így számára ez a dal amúgy sem ismeretlen, nem kevésszer adta már elő. Bámulatosak voltak ezen az estén, ami kicsit sem meglepő. Azok a hajlítgatások, úristen! Néhány másodperctől az állam is leesett. Lenyűgözőek!

 

 

 

Az eredeti Glinda…te jó ég, hogy én mennyire imádom ezt a nőt! Kristin természetesen a Popular című szólót énekelte el, ami talán a stílusosan szólva “legnépszerűbb” Glinda-dal az előadásból. Imádom, hogy Kristinnek még mindig ennyire pazarul megy ez a szám. Érezni lehet, mennyire imádja még most is. Mondjuk ki nem? Nagyon tetszik, hogy közben a közönséget is bevonta, és végig foglalkozott velük. Ugyebár a darabban az a dal koncepciója, hogy Glinda tanítja a népszerűtlen Elphaba-t arra, hogyan legyen népszerű, mint ő. Valahol ezt éreztem most is, miközben néztem a videót. Hogy ezt oktatja a nézőknek. És basszus, még mindig fantasztikusan megy neki az a kis idétlen tánc, amit Glindaként csinálnia kellett az előadásban. Még hangosan meg is jegyzi ezt a szám közben. Annyira szeretem!

 

 

 

Ezt követően a Pentatonix együttes átdolgozásában csendült fel a What Is This Feeling? című dalocska, ami amúgy az első felvonásban hallható. Már láttam róluk korábban is videót, de bevallom, nem követem a munkásságukat. Viszont az egyszer biztos, hogy elképesztően tehetségesek. Ezt a dalt is nagyszerűen feldolgozták erre a különleges napra. Végig mosollyal az arcomon néztem a felvételt… na jó, ez mondjuk az összes videóra igaz.

 

 

 

Az eredeti Elphaba, vagyis Idina is a karaktere egyik szólódalával kápráztatta el a nézőközönséget. Sőt talán a leghíresebb dalával, ami egyben az első felvonás zárószáma is. A Defying Gravity volt szerintem az első dal, amit anno hallottam a musicalből, és mind a mai napig hidegrázós hatást gyakorol rám, ha meghallom. Pontosabban ha olyasvalakitől hallgatom, akinek a tehetsége hegyeket tudna megmozgatni. Idina is egy ilyen személy. És igen…még mindig ott van a szeren ez a nő! Amúgy nem rossz ezzel a hangszereléssel sem a dal, de azért az eredeti hangzásvilág az igazi. De ez már inkább szőrszálhasogatás részemről, hogy legalább egy dologba “bele tudjak kötni”, mert amúgy hozzátenném, lehetetlen. A fenébe is, tökéletes az egész performansz! *-*

 

 

 

Az Elphaba színeiben pompázó világhírű Ariana Grande is emelte jelenlétével az est fényét. Róla köztudott, hogy nagy rajongója a musicalnek, és igazából az sem okozott számomra meglepetést, hogy Elphaba egyik szólódalát adta elő aznap. A The Wizard and I lényegében a zöld boszorkány első szólója az előadásban. Ariana ugyan már jó pár éve a popsztárlét irányába orientálódott, azonban ne felejtsük el, hogy Broadwayes múlttal rendelkezik. Sőt lényegében a 13 című Broadway-musicalben kezdte el a karrierjét még 2008-ban. És ha figyelmesen hallgatjuk (na meg ha kicsit is ráállt már a fülünk a Broadway-tehetségekre…mondjuk nekem ugyebár nagyon is!), akkor észre lehet venni a Broadwayes beütést a hangján. Hatalmas tehetség ez a lány, az egyszer biztos! Örülnék, ha ismét játszana musicalben, de erre valljuk be, nincs túl sok esély. Mindegy, azért ezt az egy kis fellépését is örömmel néztem végig! Lehengerlő!

 

 

 

És akkor a nagy finálé…nem sírok, nem sírok, nem sírok… Aha, hogyne! Már az első pillanatban előbújtak a könnyeim, ahogy elkezdődött a dal és megláttam Kristint és Idinát egymás mellett. Jó, sosem titkoltam, hogy az isten tudja csak, hány szereposztás közül, akik összeálltak a 15 év alatt, nem Kristin és Idina az abszolút favorit Glindám és Elphabám, de a fenébe is… ők az eredeti felállás, és rohadtul imádom őket, mert frenetikusak! A könnyeim pedig akkor eredtek meg igazán, amikor az első verse után a színpadra lépett még jó néhány korábbi Glinda és Elphaba, természetesen a teljesség igénye nélkül, hiszen képtelenség lett volna mindenkit összeszedni. Pedig de jó lett volna, te jó ég! <3 Mindegy, ne legyünk telhetetlenek! Így is csak úgy izzott a színpad a rengeteg tehetség alatt! És mindannyian beleadták szívüket-lelküket a barátságról szóló For Good előadásába. Mennyi szeretet áradt szét abban a pár percben a Marquis Színházban. Igen, egy egész kicsit irigy vagyok a szerencsés jelenlévőkre, akiknek megadatott élőben látni ezt a csodát! Mindenesetre hálás vagyok a felvételért, mert így akármikor tanúja lehetek ennek a majdnem kéttucatnyi varázslatosan tehetséges nő hibátlan és pompás produkciójának! Boldog Wicked-napot mindenkinek! <3

 

 

2018. 10. 30.
15 éves a Wicked: Caissie Levy és Patti Murin meglepetése

Tegnap a Jégvarázs musical Elsája és Annája, vagyis Caissie Levy és Patti Murin leptek meg minket egy csodálatos duettel…kivételesen nem a Frozenből. Azt tudni kell a testvéreket megformáló művésznőkről, hogy mindketten szerepeltek a Wickedben, igaz, hogy nem egyszerre. Ezt el is mondják a videó elején. Caissie amúgy 2007-2008-ban volt Elphaba, Patti pedig Glindát alakította 2012-2013-ban. Nos, tegnap az évforduló alkalmából elénekelték a barátságról szóló meseszép For Good című dalt. Érdemes megnézni, én sikeresen megkönnyeztem. Elképesztő, micsoda kultuszelőadás lett a Wickedből, és hogy milyen hatással van azokra, akik játszanak vagy valaha játszottak benne, na meg persze a közönségre, a rajongókra. Itt vagyok például én is, aki leírhatatlanul imádja több tízezer kilométerről ezt a varázslatos musicalt és a szereplőket! És itt van Caissie és Patti, akik bár már évekkel ezelőtt otthagyták a produkciót, hogy új szerepekben mutassák meg magukat, mégis örömmel és szeretettel emlékeznek vissza a Wickedben töltött időkre. Tisztelem őket ezért…is! <3