Broadway - Hungary

Mindent a Broadway világáról

2018. 09. 22.
Jeremy Jordan visszatér a Broadwayre!

 

Már kb. 2 hete ki akartam tenni ezt a csodás hírt, ami azóta beragyogja a napjaim, hogy értesültem róla, azonban egyszerűen nem értem rá. Most azonban végre szabadságon vagyok, szóval picit jobban ráérek. Azonnal kipécéztem magamnak ezt a Broadway.com-os interjút, ami a Broadwayre 4 év kihagyás után visszatérő Jeremy Jordannel készült. Rólam köztudott – tényleg folyton hangoztatom -, hogy akármennyire is imádom a Broadwayen játszó művészek zömét, az urak között számomra a legek legje már 2013 óta Jeremy. A Finding Neverland musicalben játszott utoljára 2014-ben, azóta többek között a The Last 5 Years című musicalfilmben szerepelt Anna Kendrick mellett, na meg három évadon át az egyik főszereplője volt a Supergirl sorozatnak. Még nyáron kaptuk a hírt, miszerint a negyedik évadra már csak visszatérő szereplő lesz. Rögtön éreztem, hogy valami van a háttérben, és bíztam benne, hogy a színpad vonzotta vissza. Nos, lottóznom kéne. Az American Son című prózai előadásban tér vissza a Broadwayre, aminek november 4-én lesz a hivatalos premierje a Booth Színházban, ám az előzetesek már elkezdődnek október 6-án. A darab egy floridai rendőrállomáson fog játszódni az éjszaka közepén, ahova betoppan egy anya, aki a tizenéves eltűnt fiát keresi. Hamarosan megjelenik a férje, az este eseményei pedig irányíthatatlanná válnak. Hoztam egy egyelőre három képből álló fotósorozatot is Jeremyről, ami gondolom, az interjúhoz készült vele. A fenti képre kattintva csekkolhatjátok őket, most pedig következzen az interjú, a poszt végén pedig egy videó a fotózásról, illetve a lefordított riportból lettek bevágva részletek.

 

Miért az American Son-t választottad a Broadwayre való visszatérésednek?

Jeremy Jordan: Már jó ideje eltávolodtam a színháztól, főleg a televíziózás miatt. Épp most léptem ki a sorozatomból, a Supergirl-ből, és jöttem vissza New Yorkba. Pár héttel azután, hogy visszajöttem, kaptam egy hívást erről az előadásról. Elolvastam a szövegkönyvet, és egyszerűen sorsdöntőnek éreztem. Olyasmit kerestem, ami fontosabbnak tűnt, valamit, amiben elmélyedhetek, és ami egy kicsit nagyobb kihívást jelent. Amikor elolvastam, azonnal beleszerettem. Ez volt az egyik olyan pillanat, amikor azt érzi az ember, “olyasmit olvasok, ami nagyon fontos és nagy hatást fog gyakorolni.” Rögvest elfogott ez az érzés, és így tudtam, hogy ez kell. A tény, hogy ez egy prózai darab, igazán izgalmas volt. Amikor kikerültem a főiskoláról, az első szerepem egy prózában volt, és azóta nem is játszottam ebben a műfajban. A Broadwayre prózával visszatérni tökéletes számomra.

Szándékosan vártál, hogy prózát játszhass a Broadway-n?

Jeremy Jordan: Nem vártam szándékosan semmire. Azt tudtam, hogy a lehető leggyorsabban vissza szeretnék menni a színpadra. Azt hiszem, igazából mindig akartam prózát játszani a Broadway-n. De tudod, ez furcsa: Belekerülsz ebbe a kis buborékba, és néha nehéz onnan kitörni. Négy évvel ezelőtt mentem Los Angelesbe azzal az ötlettel, hogy keressek egy nem musicales projektet a pilotok meghallgatásain. Szeretek énekelni, de tényleg úgy éreztem, a másik oldalra kell kerülnöm és bizonyítani magamnak. Egy kicsit téged igazol az, ha kitörsz a musicales buborékból.

Milyen érzés a képernyőről színpadra váltani?

Jeremy Jordan: Tízszer izgalmasabb a színpadon csinálni dolgokat, mint a képernyőn. Ott ülsz és az egész történetet elmeséled az elejétől a végéig. Van hatalmad a tartalom felett, mert te szállítod le a terméket. A képernyőn ülsz ott, hozzáadsz valamicskét a dologhoz, ami aztán milliónyi kézen fut át, te meg reménykedsz, hogy a megfelelő felvételeket választják. Színészként úgy gondolom, rendkívül örömteli a közönség reakciója, illetve ez az adok-kapok helyzet köztünk. Azért van egy ijesztő eleme: bármi megtörténhet, bármi rosszul sikerülhet. Van egy furcsa improvizatív vonulata ennek, amibe szerintem a színészek tényleg alaposan bele tudnak süppedni [a színpadon].

Amikor bejelentetted, hogy a karaktered, Winn, már nem lesz többé állandó szereplő a Supergirlben, említetted, hogy a megérzésedre kellett hallgatnod. Mit súgott a megérzésed?

Jeremy Jordan: Két és fél évvel ezelőtt beszéltem a terapeutámmal, és szóba került egy 5 éves terv. Elérkeztem a két éves periódushoz, és azt gondoltam, “Mihez akarok kezdeni két éven belül?”. Ez pedig nem egy sorozat volt. Rögtön érzékeltem a korlátozó minőségét a hálózati televíziózásnak, ahol nem tudsz sok kreatív dolgot belepakolni. Nem hiszem, hogy felfogtam, milyen mértékben táplál engem a színház és az alkotás kreatív természete. A valódi együttműködés eszméje, és hogy tényleg megvan a hatalom és az utolsó szó, amit te a színpadról átadsz, na ez sokkal izgalmasabb és magával ragadóbb színészként és művészként. Amint megkötöttem a 2 éves szerződést, kötöttem magammal is egy megállapodást. Miközben a sorozatot forgattam, nem volt időm filmezni vagy színpadra állni, vagy lényegében bármit csinálni. Táplálnom kellett ezt a dolgot, ehhez pedig távoznom kellett a sorozatból.

Milyen volt a Newsies és a Supergirl részének lenni, hiszen mindkettőnek hatalmas a rajongótábora.

Jeremy Jordan: Nem igazán vettem észre a rajongói kultúrát egészen a Newsies-ig. Időbe telt, hogy megtanuljam, hogyan evickéljek benne, és még most is tanulom. Olyan sok rajongói írás van és üzenőfalas, fórumos csevegés. Meg kell tanulnod, mit zárj ki, mit ölelj magadhoz és mit hagyj meg ebből a rajongóknak. Nekik meglesznek a saját tapasztalataik, élményeik az előadásokkal egy sajátos módon, mert te bentről vagy ennek részese, de mindenki más kívülről nézi, és így teljesen mást él meg, mint te. Miután rájöttem, hogyan nézzem ezt ebből a szemszögből, sokkal világosabbá és szórakoztatóbbá vált számomra. Ami miatt igazán érdekel, hogy azokat a rajongótáborokat behozzam az American Son-hoz, azért van, mert nem gondolnám, hogy sokan közülük megnéznének ilyesmit. Legalábbis nem ösztönösen. Ha azért jönnek, mert látni akarják, mit csinálok legközelebb, az nagyszerű.

Mi miatt vagy a legizgatottabb az American Son üzenete kapcsán, hogy a közönség majd hazavigye magával?

Jeremy Jordan: Sok mindent elraktározhat majd ebből a közönség. Az egyik dolog, amit szeretek a darabban, hogy nem azt érzem, hogy igazán állást foglalna valaki mellett, hanem inkább egyike azon előadásoknak, amikben az emberek pontosan úgy kezelik a dolgaikat, ahogy a karaktereik tennék. Mindegyik karakternek nagyon eltérő nézőpontja van azzal kapcsolatban, hogy éppen mi történik. Szerintem minden karakter igazán meghallgatható. Amit pedig a leginkább szeretek benne, hogy amikor te nézőként beülsz egy prózára, ott csak ülnöd kell és figyelni arra, hogy mit mondanak. Tudod, közben nincs erről vita. Ott kell ülnöd és mindenkit meghallgatnod. Úgy gondolom, az előadás rátapint arra, hogy tényleg nem kommunikálunk valami jól, különösen akkor nem, ha a bőrszín, a gyerekek, illetve a rendőr-nem rendőr téma kerül előtérbe. Szerintem sokan állnak a saját és a meggyőződésük útjába. Az előadás arra kényszerít, hogy mindenki szemszögét meghallgasd, aztán vond le a saját következtetéseid.

Hogyan készülsz arra, hogy rendőrt alakíts?

Jeremy Jordan: Nagyon izgatott vagyok, hogy egy rendőrt játszhattok, főleg azért, mert délvidéki zsarut. Azt gondolom, vannak elképzelések, különösen a fiatal, fehér rendőrökről. Ez a pasas általánosságban véve nem egy prototípus, és nem az, akinek gondolnád. Ő egy picit az idétlen oldalt képviseli, és kevésbé az erős, vagány fickó mintapéldánya. Azt hiszem, neki határozott, előre kialakított elképzelései vannak a rasszról, és arról, hogyan kezelik a rendőröket. Ugyanakkor szerintem ő egy rendes srác: családos ember és szabálykövető. Nem hiszem, hogy bármilyen módon korrupt lenne, és őszintén bevallja a hibáit, ami miatt ebben a konkrét történetben még bajba kerülhet. Nehéz bárkit a helyére tenni, főleg amikor valaki gyerekével foglalkozol, és ezekkel a faji feszültségekkel küzdesz.

Hogyan képzeled el, mit fog reagálni a közönség a karakteredre?

Jeremy Jordan: Az a szuper a darabban a karakteremet tekintve, hogy sok oldalát meg fogják ismerni. Szerintem sok lehetőség lesz empátiát érezni az irányába, ugyanakkor éppen ennyi esély van arra is, hogy drukkolj a bukásáért. Érdekelne, hogy megtudjam mindenki egyéni érzéseit. Nagyon sok karakter terén fognak így érezni. Van egy olyan szereplő, aki sokkal empatikusabb a többieknél, de nincs kifejezetten egy hős. Mindenkinek megvannak a hibái, és mindenkinek megvan a jóvátevő képessége.

 

 

2018. 08. 29.
Ismerjétek meg az új Anasztáziákat!

 

Nem kell megijedni, a Broadway-n még másfél évvel a premier után is ugyanúgy Christy Altomare játssza a címszerepet – reméljük, ez még sokáig így is marad -, azonban akárhogy nézzük, a hónap elején Christy három új Anyát köszönthetett az uralkodói családban. Mint azt nemrég megtudtuk, a musical országos turnéra indul októberben, amiben Lila Coogan-t érte a megtisztelő feladat, hogy alakíthatja az orosz nagyhercegnőt. Ezenkívül Európába is eljut végre a darab, bár tény, hogy (egyelőre) nem kis hazánkba. Jana Gómez főszereplésével októberben mutatják be a produkciót Madridban, illetve még nincs kitűzve pontos időpont, de valamikor ősszel Németországban is bemutatkozik az Anasztázia musical, amiben Judith Caspari lép színpadra Stuttgartban. Fotósorozatot is hoztam nektek, amit semmiképp ne hagyjatok ki, emellett idézeteket mind a négy Anasztáziától, ahogy azt ecsetelik, micsoda megtiszteltetés egy ilyen dinamikus és erős karaktert megformálni, és hogy miért is fog a közönség szerte a világon beleszeretni ebbe a lenyűgöző előadásba.

 

Lila Coogan: Tisztelem a tényt, hogy Anya a saját kezébe veszi a sorsát, mert szerintem ez olyasmi, amire minden fiatal nőt meg kéne tanítani már igazán fiatal korban. És imádom a tényt, hogy ő főnökösködő és meggyőző. Szerintem ez a legjobb benne.

Jana Gómez: Az embereknek harcolniuk kell azért, hogy az álmaik valóra váljanak, és szerintem ebben Anya nagyszerű. Az egész előadásban küzd az álmaiért. Ez a legjobb része a musicalnek, mert az emberek tudnak ehhez kötődni…mindannyiunknak vannak álmai.

Judith Caspari: Anya egy igazán elképesztő fiatal nő. Olyan erős, okos, tudja, mit akar, ugyanakkor álmodozó is. Próbál rájönni arra, kicsoda is ő és a családja. Keresi a szerelmet. Azt hiszem, ez ismerős minden fiatal nő számára a világon.

Christy Altomare: Számunkra, hogy benne lehetünk egy ilyen csodálatos, elképesztő történetben, ami már oly hosszú ideje olyan sokat jelent sokaknak…az, hogy ezt átadhatjuk és megadhatjuk nekik a lehetőséget, hogy lássák az előadást, számomra megható. És hogy most itt van körülöttem ez az új nővércsoport, csodálatos. Alig várom, hogy a világ átélje az Anasztáziát.

 

Az idézetek a lenti videóban is elhangoznak, ami még a fotózáson lett rögzítve (bár Lila-é valamiért nem került bele…), illetve az elején még Lila annyit mond, hogy folyton ezt mondja, de mindig meg kell csípnie magát, mert alig hiszi el, hogy ez az egész vele történik, és hogy ez egy valóra vált álom. A legjobban amiatt izgatott, hogy beleáshatja magát a történelmébe és a rejtélyébe a karakter múltjának. Christy pedig szokásához híven alázatosan és kedvesen ad tanácsot a hamarosan országos turnéra induló fiatal színésznőnek:

 

Ahogy meglátogatod a városokat, utazz el minden szórakoztató helyre, ahova csak tudsz, élvezd és tanulj. Tanulj a kultúráról, amit minden állam magában foglal. És ahogy viseled ezt a koronát, ahogy én tettem az elmúlt egy évben, sose felejtsd el, hogy ez a történet milyen sokat jelent nagyon sok embernek, és te leszel számukra a fény, a szeretet és az izgatottság, amikor besétálnak esténként a színházba, helyet foglalnak és átélik ezt az előadást.

 

 

2018. 08. 29.
Pretty Woman: Portrék a premierről + interjú

 

Augusztus 16-án került sor a Pretty Woman, magyarul Micsoda nő című musical premierjére a Nederlander Színházban. Hamarosan a vörös szőnyeges fotók is felkerülnek a galériába, na meg az előadás hivatalos képei, ám első körben úgy gondoltam, hogy a premier napján készült portrékat töltöm fel nektek, ami kvázi egy fotósorozat. Mindenképp csekkoljátok őket, remek képek készültek a színészekről és az alkotókról. Emellett egy 2 perces interjút is hoztam a jeles eseményről. A színészek a videóban három kérdésre válaszolnak, amiket szintén ismert emberek tettek fel nekik. Az elsőt a Broadway-színész, Adam Kaplan kérdezte, konkrétan azt, hogy mi a kedvenc divatos cuccuk a 90-es évekből, és hogy ma este miért nem azt viselik? Mindegyikük frappáns választ adott erre. Sergio Trujillo koreográfus pedig arra volt kíváncsi, milyen volt együtt dolgozni Jerry Mitchell-lel, vagyis az előadás rendezőjével. Csak úgy dobálgatták a dicsérő, magasztaló szavakat a művészek. Végül Jerry nemes egyszerűséggel csak annyit akart tudni, jól érezték-e magukat a premier estéjén a szereplők? Nézzétek meg a videót mindenképp!

 

 

2018. 06. 02.
The Boys in the Band fotósorozat + premier

 

Május 31-én megtartották a The Boys in the Band bemutatóját a Booth Színházban. Duplán különleges volt az esemény, hiszen anno a legelső előadást 1968 áprilisában játszották, vagyis idén 50 éve! A premieren telt ház volt – értelemszerűen -, illetve sok híresség jelent meg, akik nem játszanak a darabban, viszont elmentek, hogy támogassák kollégáikat, barátaikat. A premierről ide kattintva tekinthetitek meg a fotókat, amiket már feltöltöttem a galériába. Emellett a fenti képre kattintva csekkolhatjátok a szereplőkről készült fotósorozatot is. Olyan ismert sztárok alakítják a főszerepeket, mint Matt Bomer, Zachary Quinto, Jim Parsons, Andrew Rannells és Charlie Carver. Mellettük még muszáj megemlíteni Robin De Jesus-t, Brian Hutchison-t, Michael Benjamin Washington-t és Tuc Watkins-t. Fantasztikus csapat, remek alkotógárdával a hátuk mögött. A darab írója Mart Crowley, Joe Mantello rendezte, a színpadvezető és jelmezfelelős David Zinn. A világosításért Hugh Vanstone-nak, a hangosításért pedig Leon Rothenberg-nek lehet hálás mindenki. Íme a vígjáték-dráma hivatalos ismertetője:

 

A The Boys in the Band középpontjában olyan meleg férfiak csoportja áll, akik egy New York-i lakásban gyűlnek össze egy barát szülinapja miatt. Miután az italok kitöltésre kerülnek, a zene pedig felzendül, az este lassan felfedi a barátságuk alatt húzódó törésvonalat, és a saját maguknak okozott szívfájdalom fenyegeti a szolidaritásukat. Egy igazi színházi élmény, ami mindent megváltoztat. Az előadás segített forradalmat gerjeszteni azáltal, hogy meleg férfiakat pakolt fel a színpadra, bocsánatkérés és ítélkezés nélkül, egy olyan világban, ami még nem hajlandó teljes mértékben elfogadni őket.

 

Bizony, jól olvastátok. Sőt azoknak, akik a fent felsorolt színészek nevével már találkoztak, pontosan tudják, hogy mindannyian a saját nemükhöz vonzódnak! Annyira értékelem ezt a fajta bátorságot részükről és a szereplőválogatók részéről is. Remélem, továbbra is sikereket érnek el, és talán, ha minden jól alakul, változásokat is néhány ember gondolkodásmódjában!

A képek mellett videókat is hoztam nektek. Mostanában nem kevés interjút adtak a színészek, és bár nem gyűjtöm össze mindegyiket visszamenőleg, de úgy gondoltam, párat belinkelek nektek. Elsőnek beillesztem a premierelőadás végéről a tapsot, ami bevallom, engem szépen meg is hatott. A színészek szemeiben könnyek tükröződnek, miközben felhívják magukhoz az írót, Mart Crowley-t… <3