Broadway - Hungary

Mindent a Broadway világáról

2018. 10. 30.
15 éves a Wicked: Portrék és apró titkok a szereplőktől

 

A mai napon elárasztalak benneteket Wicked posztokkal, ugyanis rendkívül különleges évforduló van ma. 2003. október 30-án volt a legelső előadása a Wicked című musicalnek a Gershwin Színházban, méghozzá Idina Menzel és Kristin Chenoweth főszereplésével. A musical egyébként az Óz, a nagy varázsló kvázi előzménye, amiben a zöld színű boszorkány, Elphaba sztoriját követhetjük végig. Ebben kiderül, hogy nem volt ő mindig rossz, sőt! Illetve, hogy milyen körülmények vezették el őt addig, hogy úgy ismerjék a nevét, mint “A Gonosz Nyugati Boszorkány”. A barátságát is figyelemmel követhetjük Glindával, vagyis a keleti jó boszorkánnyal. Még a szerelem is helyet kapott az előadásban, hiszen Elphaba és Fiyero kapcsolata csodálatosan ki lett bontva. Biztos nemsokára írni fogok nektek a darabról, és hozzátenném, már több szereposztással is szerencsém volt látni, mindegyikről külön-külön fogok véleményt alkotni. Most viszont jöjjön ennek a bejegyzésnek a lényege. Nemrég készült egy fotósorozat az aktuális szereplőgárdáról, most ezt hoztam el nektek. Illetve rövid kis interjúk is készültek velük, amikben úgymond apró titkokat osztottak meg velünk, én pedig úgy gondoltam, lefordítom nektek. A poszt végén pedig a fotózásról láthattok egy videót.

 

Jessica Vosk (Elphaba)

 

Melyik a kedvenc dalszöveged a Wickedből?

So much of me is made of what I learned from you. (Leginkább az formált azzá, aki vagyok, amit tőled tanultam.)

15 éves a Wicked! Te milyen voltál 15 évesen?

Egy Jersey-i lázadó kislány. Kérdezd édesanyámat.

Mi a legjobb abban, hogy a Wicked részese vagy?

Egy erős, független nő történetének elmesélése, akit bár félreismertek, mindig próbál helyesen cselekedni. Na meg persze a csodálatos színésztársaim.

 

Amanda Jane Cooper (Glinda)

 

Mi benned a legördögibb?

Túl sok édességet eszem. Süti szponzorok, igazán nincs mit. Figyeljetek oda, sütiboltok.

A Wicked 15 éves! Te milyen voltál 15 évesen?

Jaj, akkor voltam tanúja az eredeti Broadway szereposztásnak a gimnáziumi drámacsoportommal. 15 évesen nyitott és örökmozgó voltam, ugyanakkor nagyon komoly is. A gimi folyosóin sebességváltóként ismertek. Mindig időben oda kellett érnem a zenekarunkhoz. Támogassuk az amerikai klarinétegyesületeket.

Mi a legjobb abban, hogy a Wickedben szerepelsz?

Ennek a gyönyörű történetnek az elmesélése a legcsodálatosabb Wicked családdal. Esténként megérinteni a szíveket és megosztani egy történetet az emberekkel a megbocsátásról és a megváltásról. Ez az egész az emberekről szól, mind a színpadon és azon kívül lévőkről!

Mi a legszuperebb hely a városban?

#ALittleSparkle. Nézzétek meg. *belekacsint a kamerába* (Az A Little Sparkle, vagyis az Egy kis szikra a Wicked aktuális backstage műsora hétről hétre a YouTube-on. – szerk.)

 

Ryan McCartan (Fiyero)

 

Te mit kérnél a Varázslótól?

Csak azt akarom, hogy a világon mindenki kedvesebb legyen egymással. Ezt meg tudná oldani?

Mi a legemlékezetesebb megjegyzés, amit a Wicked művészbejárójánál kaptál?

Egy kislány, aki nem lehetett több 10 évesnél, egyik este sírdogált, amikor kijöttem dedikálni. Azt mondta nekem, hogy nem értette, miért volt mindenki olyan gonosz Elphaba-val csak azért, mert ő zöld színű, és nagyon elszomorította, hogy azt látta, Óz birodalmában mindenki pletykákat terjesztett róla, amik nem is voltak igazak. Aztán azt mondta, ő sosem tenne ilyet, ha találkozna valakivel, aki másmilyen, mint ő. Ettől pedig sok hitem lett a következő generációban.

Ki a legnépszerűbb szereplő a Wickedben?

Én, természetesen.

 

Isabel Keating (Madame Morrible)

 

Mi benned a legördögibb?

Az én élvezethajhász, eltántoríthatatlan hajlamom egy csésze jó erős teára.

Ki a legnépszerűbb szereplő a Wickedben?

Gyertek, nézzétek meg az előadást és meg fogjátok érteni: a mi csapatunk a legkarizmatikusabb, legvonzóbb, legtehetségesebb és legegyedülállóbb egyénekből áll. Csak mert ismerem őket, örökre megváltoztam. (Ez az utolsó mondat egy kicsit megváltoztatott dalszövegidézet a musicalből. – szerk.)

Mi a legszuperebb hely a városban?

Beavatlak valamibe: túl a Wicked-en, Óz birodalmán, a Gershwin Színházban.

 

Kevin Chamberlin (A Varázsló)

 

Te mit kérnél a Varázslótól?

Egy ingyenes New York-i lakást, ami a Central Park felé néz.

Mi benned a legördögibb?

Arról ismernek, hogy csípős szószt teszek mindenre.

Mi a legjobb abban, hogy a Wicked részese vagy?

A szereplőgárdánk és a stábtagok!

 

Martin Moran (Doctor Dillamond)

 

Te mit kérnél a Varázslótól?

Azt az ajándékot kérném a Varázslótól, hogy mindig erős hangot adjunk a kecskék jogaiért és minden érző lényért! (Nem őrült meg a színész, ugyanis a darabban egy kecskét alakít, aki a Shiz Egyetem professzora. – szerk.)

A Wicked 15 éves! Te milyen voltál ennyi idősen?

15 évesen nagyon katolikus és nagyon pattanásos voltam.

Mi a legkínosabb Halloween jelmez, amit valaha viseltél?

Egy kartonpapírból készült robotjelmez, ami a “csokit vagy csalunk” felénél teljesen szétesett.

 

Jye Frasca (Boq)

 

Mi a kedvenc dalszöveged a Wickedből?

It’s time to trust my instincts, close my eyes, and leap. (Ideje bízni az ösztöneimben, becsukni a szemem és ugrani.)

15 éves a Wicked! Te milyen voltál 15 évesen?

Amikor 15 voltam, a legtöbb napot a suliban arra tettük fel, hogy mások legyünk és belelendüljünk az előadóművészetekbe. Jól átgondolva az egy nehéz időszak volt, de volt egy álmom és nagyon fókuszáltam rá.

Ki a legnépszerűbb Wicked szereplő?

Ryan (aki Fiyero-t játssza) megkért, hogy őt mondjam… Haha!

 

Kristen Martin (Nessarose)

 

Mi a legemlékezetesebb megjegyzés, amit a Wicked művészbejárójánál kaptál?

Volt egy fiatal lány, aki azt mondta, én vagyok a kedvenc karaktere, mert a gyerekkora nagy részét tolószékben kellett töltenie és anélkül, hogy sokat elárulna, az én történetem az előadásban emlékeztette néhány különleges pillanatra és akadályra, amit legyőzött.

Ki a legnépszerűbb Wicked szereplő?

Ryan azt mondta mindenkinek, hogy nevezzük meg őt, de egyáltalán nem ő az. Hanem az Idősárkány Órája. Mindenki tudja ezt, ahogy ő is.

Mi a legjobb abban, hogy a Wicked részese vagy?

Elképesztő egy olyan darabban lenni, ami olyan sok különböző embert szólít meg. Olyan fontos üzenetet hordoz magában, aminek mindig is aktuális lesz. Még ha csak kis részem is van a történet elmesélésében ennek a szenvedélyesen tehetséges társulatnak az oldalán, már az is valami, ami örökké velem marad.

 

 

2018. 10. 07.
Képek az idei Broadway Barks jótékonysági eseményről

 

Már évek óta minden nyáron megrendezésre kerül a Broadway Barks esemény a musicalvilág egyik legnagyobb csillaga, Bernadette Peters szervezésében. Idén július 14-én került rá sor. A rendezvény lényege, hogy a tündéri kisállatok, akik utcára kerülnek, otthonra találjanak szerető gazdiknál. Nagyon szép kezdeményezés ez a színművésznő részéről, és külön büszkeséggel tölt el, hogy ezen a rendezvényen minden évben számos Broadway-művész is tiszteletét teszi, hogy szolgálja a jó ügyet. Tényleg öröm ezekért az emberekért rajongani! Majdnem 80 képet töltöttem fel a galériába az eseményről, csekkoljátok őket!

2018. 09. 22.
Jeremy Jordan visszatér a Broadwayre!

 

Már kb. 2 hete ki akartam tenni ezt a csodás hírt, ami azóta beragyogja a napjaim, hogy értesültem róla, azonban egyszerűen nem értem rá. Most azonban végre szabadságon vagyok, szóval picit jobban ráérek. Azonnal kipécéztem magamnak ezt a Broadway.com-os interjút, ami a Broadwayre 4 év kihagyás után visszatérő Jeremy Jordannel készült. Rólam köztudott – tényleg folyton hangoztatom -, hogy akármennyire is imádom a Broadwayen játszó művészek zömét, az urak között számomra a legek legje már 2013 óta Jeremy. A Finding Neverland musicalben játszott utoljára 2014-ben, azóta többek között a The Last 5 Years című musicalfilmben szerepelt Anna Kendrick mellett, na meg három évadon át az egyik főszereplője volt a Supergirl sorozatnak. Még nyáron kaptuk a hírt, miszerint a negyedik évadra már csak visszatérő szereplő lesz. Rögtön éreztem, hogy valami van a háttérben, és bíztam benne, hogy a színpad vonzotta vissza. Nos, lottóznom kéne. Az American Son című prózai előadásban tér vissza a Broadwayre, aminek november 4-én lesz a hivatalos premierje a Booth Színházban, ám az előzetesek már elkezdődnek október 6-án. A darab egy floridai rendőrállomáson fog játszódni az éjszaka közepén, ahova betoppan egy anya, aki a tizenéves eltűnt fiát keresi. Hamarosan megjelenik a férje, az este eseményei pedig irányíthatatlanná válnak. Hoztam egy egyelőre három képből álló fotósorozatot is Jeremyről, ami gondolom, az interjúhoz készült vele. A fenti képre kattintva csekkolhatjátok őket, most pedig következzen az interjú, a poszt végén pedig egy videó a fotózásról, illetve a lefordított riportból lettek bevágva részletek.

 

Miért az American Son-t választottad a Broadwayre való visszatérésednek?

Jeremy Jordan: Már jó ideje eltávolodtam a színháztól, főleg a televíziózás miatt. Épp most léptem ki a sorozatomból, a Supergirl-ből, és jöttem vissza New Yorkba. Pár héttel azután, hogy visszajöttem, kaptam egy hívást erről az előadásról. Elolvastam a szövegkönyvet, és egyszerűen sorsdöntőnek éreztem. Olyasmit kerestem, ami fontosabbnak tűnt, valamit, amiben elmélyedhetek, és ami egy kicsit nagyobb kihívást jelent. Amikor elolvastam, azonnal beleszerettem. Ez volt az egyik olyan pillanat, amikor azt érzi az ember, “olyasmit olvasok, ami nagyon fontos és nagy hatást fog gyakorolni.” Rögvest elfogott ez az érzés, és így tudtam, hogy ez kell. A tény, hogy ez egy prózai darab, igazán izgalmas volt. Amikor kikerültem a főiskoláról, az első szerepem egy prózában volt, és azóta nem is játszottam ebben a műfajban. A Broadwayre prózával visszatérni tökéletes számomra.

Szándékosan vártál, hogy prózát játszhass a Broadway-n?

Jeremy Jordan: Nem vártam szándékosan semmire. Azt tudtam, hogy a lehető leggyorsabban vissza szeretnék menni a színpadra. Azt hiszem, igazából mindig akartam prózát játszani a Broadway-n. De tudod, ez furcsa: Belekerülsz ebbe a kis buborékba, és néha nehéz onnan kitörni. Négy évvel ezelőtt mentem Los Angelesbe azzal az ötlettel, hogy keressek egy nem musicales projektet a pilotok meghallgatásain. Szeretek énekelni, de tényleg úgy éreztem, a másik oldalra kell kerülnöm és bizonyítani magamnak. Egy kicsit téged igazol az, ha kitörsz a musicales buborékból.

Milyen érzés a képernyőről színpadra váltani?

Jeremy Jordan: Tízszer izgalmasabb a színpadon csinálni dolgokat, mint a képernyőn. Ott ülsz és az egész történetet elmeséled az elejétől a végéig. Van hatalmad a tartalom felett, mert te szállítod le a terméket. A képernyőn ülsz ott, hozzáadsz valamicskét a dologhoz, ami aztán milliónyi kézen fut át, te meg reménykedsz, hogy a megfelelő felvételeket választják. Színészként úgy gondolom, rendkívül örömteli a közönség reakciója, illetve ez az adok-kapok helyzet köztünk. Azért van egy ijesztő eleme: bármi megtörténhet, bármi rosszul sikerülhet. Van egy furcsa improvizatív vonulata ennek, amibe szerintem a színészek tényleg alaposan bele tudnak süppedni [a színpadon].

Amikor bejelentetted, hogy a karaktered, Winn, már nem lesz többé állandó szereplő a Supergirlben, említetted, hogy a megérzésedre kellett hallgatnod. Mit súgott a megérzésed?

Jeremy Jordan: Két és fél évvel ezelőtt beszéltem a terapeutámmal, és szóba került egy 5 éves terv. Elérkeztem a két éves periódushoz, és azt gondoltam, “Mihez akarok kezdeni két éven belül?”. Ez pedig nem egy sorozat volt. Rögtön érzékeltem a korlátozó minőségét a hálózati televíziózásnak, ahol nem tudsz sok kreatív dolgot belepakolni. Nem hiszem, hogy felfogtam, milyen mértékben táplál engem a színház és az alkotás kreatív természete. A valódi együttműködés eszméje, és hogy tényleg megvan a hatalom és az utolsó szó, amit te a színpadról átadsz, na ez sokkal izgalmasabb és magával ragadóbb színészként és művészként. Amint megkötöttem a 2 éves szerződést, kötöttem magammal is egy megállapodást. Miközben a sorozatot forgattam, nem volt időm filmezni vagy színpadra állni, vagy lényegében bármit csinálni. Táplálnom kellett ezt a dolgot, ehhez pedig távoznom kellett a sorozatból.

Milyen volt a Newsies és a Supergirl részének lenni, hiszen mindkettőnek hatalmas a rajongótábora.

Jeremy Jordan: Nem igazán vettem észre a rajongói kultúrát egészen a Newsies-ig. Időbe telt, hogy megtanuljam, hogyan evickéljek benne, és még most is tanulom. Olyan sok rajongói írás van és üzenőfalas, fórumos csevegés. Meg kell tanulnod, mit zárj ki, mit ölelj magadhoz és mit hagyj meg ebből a rajongóknak. Nekik meglesznek a saját tapasztalataik, élményeik az előadásokkal egy sajátos módon, mert te bentről vagy ennek részese, de mindenki más kívülről nézi, és így teljesen mást él meg, mint te. Miután rájöttem, hogyan nézzem ezt ebből a szemszögből, sokkal világosabbá és szórakoztatóbbá vált számomra. Ami miatt igazán érdekel, hogy azokat a rajongótáborokat behozzam az American Son-hoz, azért van, mert nem gondolnám, hogy sokan közülük megnéznének ilyesmit. Legalábbis nem ösztönösen. Ha azért jönnek, mert látni akarják, mit csinálok legközelebb, az nagyszerű.

Mi miatt vagy a legizgatottabb az American Son üzenete kapcsán, hogy a közönség majd hazavigye magával?

Jeremy Jordan: Sok mindent elraktározhat majd ebből a közönség. Az egyik dolog, amit szeretek a darabban, hogy nem azt érzem, hogy igazán állást foglalna valaki mellett, hanem inkább egyike azon előadásoknak, amikben az emberek pontosan úgy kezelik a dolgaikat, ahogy a karaktereik tennék. Mindegyik karakternek nagyon eltérő nézőpontja van azzal kapcsolatban, hogy éppen mi történik. Szerintem minden karakter igazán meghallgatható. Amit pedig a leginkább szeretek benne, hogy amikor te nézőként beülsz egy prózára, ott csak ülnöd kell és figyelni arra, hogy mit mondanak. Tudod, közben nincs erről vita. Ott kell ülnöd és mindenkit meghallgatnod. Úgy gondolom, az előadás rátapint arra, hogy tényleg nem kommunikálunk valami jól, különösen akkor nem, ha a bőrszín, a gyerekek, illetve a rendőr-nem rendőr téma kerül előtérbe. Szerintem sokan állnak a saját és a meggyőződésük útjába. Az előadás arra kényszerít, hogy mindenki szemszögét meghallgasd, aztán vond le a saját következtetéseid.

Hogyan készülsz arra, hogy rendőrt alakíts?

Jeremy Jordan: Nagyon izgatott vagyok, hogy egy rendőrt játszhattok, főleg azért, mert délvidéki zsarut. Azt gondolom, vannak elképzelések, különösen a fiatal, fehér rendőrökről. Ez a pasas általánosságban véve nem egy prototípus, és nem az, akinek gondolnád. Ő egy picit az idétlen oldalt képviseli, és kevésbé az erős, vagány fickó mintapéldánya. Azt hiszem, neki határozott, előre kialakított elképzelései vannak a rasszról, és arról, hogyan kezelik a rendőröket. Ugyanakkor szerintem ő egy rendes srác: családos ember és szabálykövető. Nem hiszem, hogy bármilyen módon korrupt lenne, és őszintén bevallja a hibáit, ami miatt ebben a konkrét történetben még bajba kerülhet. Nehéz bárkit a helyére tenni, főleg amikor valaki gyerekével foglalkozol, és ezekkel a faji feszültségekkel küzdesz.

Hogyan képzeled el, mit fog reagálni a közönség a karakteredre?

Jeremy Jordan: Az a szuper a darabban a karakteremet tekintve, hogy sok oldalát meg fogják ismerni. Szerintem sok lehetőség lesz empátiát érezni az irányába, ugyanakkor éppen ennyi esély van arra is, hogy drukkolj a bukásáért. Érdekelne, hogy megtudjam mindenki egyéni érzéseit. Nagyon sok karakter terén fognak így érezni. Van egy olyan szereplő, aki sokkal empatikusabb a többieknél, de nincs kifejezetten egy hős. Mindenkinek megvannak a hibái, és mindenkinek megvan a jóvátevő képessége.

 

 

2018. 08. 29.
Ismerjétek meg az új Anasztáziákat!

 

Nem kell megijedni, a Broadway-n még másfél évvel a premier után is ugyanúgy Christy Altomare játssza a címszerepet – reméljük, ez még sokáig így is marad -, azonban akárhogy nézzük, a hónap elején Christy három új Anyát köszönthetett az uralkodói családban. Mint azt nemrég megtudtuk, a musical országos turnéra indul októberben, amiben Lila Coogan-t érte a megtisztelő feladat, hogy alakíthatja az orosz nagyhercegnőt. Ezenkívül Európába is eljut végre a darab, bár tény, hogy (egyelőre) nem kis hazánkba. Jana Gómez főszereplésével októberben mutatják be a produkciót Madridban, illetve még nincs kitűzve pontos időpont, de valamikor ősszel Németországban is bemutatkozik az Anasztázia musical, amiben Judith Caspari lép színpadra Stuttgartban. Fotósorozatot is hoztam nektek, amit semmiképp ne hagyjatok ki, emellett idézeteket mind a négy Anasztáziától, ahogy azt ecsetelik, micsoda megtiszteltetés egy ilyen dinamikus és erős karaktert megformálni, és hogy miért is fog a közönség szerte a világon beleszeretni ebbe a lenyűgöző előadásba.

 

Lila Coogan: Tisztelem a tényt, hogy Anya a saját kezébe veszi a sorsát, mert szerintem ez olyasmi, amire minden fiatal nőt meg kéne tanítani már igazán fiatal korban. És imádom a tényt, hogy ő főnökösködő és meggyőző. Szerintem ez a legjobb benne.

Jana Gómez: Az embereknek harcolniuk kell azért, hogy az álmaik valóra váljanak, és szerintem ebben Anya nagyszerű. Az egész előadásban küzd az álmaiért. Ez a legjobb része a musicalnek, mert az emberek tudnak ehhez kötődni…mindannyiunknak vannak álmai.

Judith Caspari: Anya egy igazán elképesztő fiatal nő. Olyan erős, okos, tudja, mit akar, ugyanakkor álmodozó is. Próbál rájönni arra, kicsoda is ő és a családja. Keresi a szerelmet. Azt hiszem, ez ismerős minden fiatal nő számára a világon.

Christy Altomare: Számunkra, hogy benne lehetünk egy ilyen csodálatos, elképesztő történetben, ami már oly hosszú ideje olyan sokat jelent sokaknak…az, hogy ezt átadhatjuk és megadhatjuk nekik a lehetőséget, hogy lássák az előadást, számomra megható. És hogy most itt van körülöttem ez az új nővércsoport, csodálatos. Alig várom, hogy a világ átélje az Anasztáziát.

 

Az idézetek a lenti videóban is elhangoznak, ami még a fotózáson lett rögzítve (bár Lila-é valamiért nem került bele…), illetve az elején még Lila annyit mond, hogy folyton ezt mondja, de mindig meg kell csípnie magát, mert alig hiszi el, hogy ez az egész vele történik, és hogy ez egy valóra vált álom. A legjobban amiatt izgatott, hogy beleáshatja magát a történelmébe és a rejtélyébe a karakter múltjának. Christy pedig szokásához híven alázatosan és kedvesen ad tanácsot a hamarosan országos turnéra induló fiatal színésznőnek:

 

Ahogy meglátogatod a városokat, utazz el minden szórakoztató helyre, ahova csak tudsz, élvezd és tanulj. Tanulj a kultúráról, amit minden állam magában foglal. És ahogy viseled ezt a koronát, ahogy én tettem az elmúlt egy évben, sose felejtsd el, hogy ez a történet milyen sokat jelent nagyon sok embernek, és te leszel számukra a fény, a szeretet és az izgatottság, amikor besétálnak esténként a színházba, helyet foglalnak és átélik ezt az előadást.

 

 

2018. 08. 29.
Pretty Woman: Portrék a premierről + interjú

 

Augusztus 16-án került sor a Pretty Woman, magyarul Micsoda nő című musical premierjére a Nederlander Színházban. Hamarosan a vörös szőnyeges fotók is felkerülnek a galériába, na meg az előadás hivatalos képei, ám első körben úgy gondoltam, hogy a premier napján készült portrékat töltöm fel nektek, ami kvázi egy fotósorozat. Mindenképp csekkoljátok őket, remek képek készültek a színészekről és az alkotókról. Emellett egy 2 perces interjút is hoztam a jeles eseményről. A színészek a videóban három kérdésre válaszolnak, amiket szintén ismert emberek tettek fel nekik. Az elsőt a Broadway-színész, Adam Kaplan kérdezte, konkrétan azt, hogy mi a kedvenc divatos cuccuk a 90-es évekből, és hogy ma este miért nem azt viselik? Mindegyikük frappáns választ adott erre. Sergio Trujillo koreográfus pedig arra volt kíváncsi, milyen volt együtt dolgozni Jerry Mitchell-lel, vagyis az előadás rendezőjével. Csak úgy dobálgatták a dicsérő, magasztaló szavakat a művészek. Végül Jerry nemes egyszerűséggel csak annyit akart tudni, jól érezték-e magukat a premier estéjén a szereplők? Nézzétek meg a videót mindenképp!